Sziasztok lányok!

Tough love következik.
Egy nagyon fontos kérdésről szeretnék beszélni veletek. Az utóbbi időben nagyon megnőtt a fitness coachingra jelentkezők száma, és a környezetemben is azt látom, hogy egyre több lány küzd étkezési rendellenességgel – legyen az lájtos, vagy előrehaladott formája a zavarnak. Ezzel párhuzamosan nézelődök, olvasok cikkeket, olvasok kommenteket és azt kell mondanom, hogy a nők direkt kérik a fejükre azt a fajta teljesen elutasító, fal-shamingen alapuló viselkedésmintát, ami eleve ezt az egészet elindítja. Bőszen pakolják alá az emelvényt olyanoknak, akik konkrétan ebből élnek. Akiknek lehetősége van ezt a fajta mentalitást hatalmas körben szétszórni az általatok kapott publicitással. Mert nem az első diéta a hibás, nem is az első edző, az a probléma, hogy nem tudod elfogadni vagy netán utálod magad. Maga a tény, hogy nem tudod elfogadni a forrása mindennek. Ez a mentalitás. Ez az önutálat. És itt álljunk meg egy pillanatra. Az elfogadás sehol nem azt jelenti, hogy ha van rajtad 20 kg felesleg, egy nap leülsz az ágyra, elmormolsz egy mantrát és mostantól totálisan szereted így magad. Sőt, már minden csajt, aki tesz a zsír ellen, utálni fogsz. Nem. Az elfogadás azt jelenti, hogy visszajössz a jelen pillanatba a múltból (“amikor még jól néztem ki”), a jövőből (“holnaptól elkezdem, de addig még mindent ehetek”) és felelősséget vállalsz a jelen pillanatért, amikor van rajtad 20 kg zsír és úgy érzed tenni akarsz ellene.

Ez az elfogadás többféle dolgot jelent:
1. elfogadod, hogy az értéked rohadtul nem attól függ, hogy hány kg vagy. Értem én, hogy a világ egy húspiac, meg ösztönös, négy lában járó múltunk, meg hüllőagyunk is van, ami a legnagyobb értéket a szaporodási skálán legmagasabban teljesítő egyednek adja, ez pedig a jelenkori szépségideált képviseli, de… gyerekek, nőjünk már fel. Ha valaki valóban jobb emberré tudna válni 12 hét alatt azzal, hogy lead x kg-t, nem itt tartana a világ. Az ilyen mantrákat csak a tesztoszterontól túlfűtött vagy kisebbségi komplexusban szenvedő barmok ismételgetik és valljuk be, talán nem ők kellene legyenek az emberek, akiknek meg akarunk felelni.
2. elfogadod, hogy az hogy meghíztál egy ok-okozati lánc következménye és NEM az, hogy akaratgyenge, szar ember vagy. A bennünk élő kritikus szülői én valószínűleg minduntalan ezt duruzsolja a fülünkbe, és ezt a hangot erősítik fel azok, akik abból élnek, hogy egy nő nyomorultul érzi magát és bármit megtenne, hogy egy pillanatra “megnyugtassa a lelkiismeretét”, vagyis kikapcsolja ezt a hangot, de higgyétek el nekem, ez a dolog nem áll kapcsolatban a realitással, ez csak pszichológiai jelenség, ami sok mindenre vezethető vissza, de arra nem, hogy te egy szar ember lennél.
3. elfogadod, hogy a túlsúlyodat egy étkezési rendellenesség okozta, legyen az érzelmi evés, stresszevés, falási rohamok és folytathatnám és míg magadat tökéletesen el tudod fogadni, ezt a betegséget nem. Úgyhogy nem a súlyod ellen fogsz majd tenni, hanem az ellen, hogy rosszul berögzült kognitív minták lenyomatai és kényszeres viselkedések irányítsanak. És az ellen, hogy ezt felhasználva más emberek hasznot húzzanak belőled. Ha még egyszer meglátok valakit, hogy azt kommenteli valamilyen fat-shaming poszt alá, hogy “én is akaratgyenge szar vagyok sajnos.”, azt meglátogatom éjjel és kiborítom az összes proteinjét. Hát azt a piculáját neki! És miután megszűnik az étkezési zavarod, a súlyproblémád, sőt az egész étkezéssel kapcsolatos rögeszmés viselkedésed is semmivé válik. Nem is fogod érteni, hogy miféle varázslat éltél eddig. Ide kellene eljutni az elfogadással.

És végül egy kis segítség a koncepcióváltáshoz: minden egyes atom, ami a testeket alkotja úgy jött létre, hogy csillagok haltak meg érte, mert a szén, nitrogén, az oxigén és társai nem voltak jelen az univerzum születésénél, a csillagokban keletkeztek. Ez nem Oravecz-Coelho, ez tudomány. Csillagok haltak meg azért, hogy te is most létezni tudj. Ha másért nem, ezért ne hagyd, hogy megalázzanak és ezért ne alázd meg magad egy pár kg felesleg miatt. A megoldás nem abban van, hogy versenyezni kezdünk, hogy ki tudja a legjobban utálni magát, mert az ebből merített motiváció nem valós, nem tartós és megmérgezi az életed.

Válasz írása:

(opcionális)

Még nem szólt hozzá senki.