Ez a bejegyzés most a szívemből íródik. Mindegyikkel valami fontosat szerettem volna mondani nektek, de úgy érzem, ennek az üzenete különösen fontos és értékes, ezért végtelen nagy türelem és átgondolt megfogalmazás szükséges ahhoz, hogy eljusson oda, ahova kell és azt közvetítse, amit szeretnék. Remélem, sikerülni fog.
Hatalmas klisével fogok indítani, de ennek most minden betűje igaz: mindig ámulatba ejtenek az emberek. Szeretem őket megismerni, felfedezni és hatalmas öröm mindig, amikor valaki ismeretlenül vagy nagyon kevés ismeretség után a bizalmába fogad és személyes dolgokat oszt meg velem. Ilyen lehetőség főleg személyes találkozókon adódik, amikor kicsit a színfalak mögé láthatok, egy-egy pillanatra olyan őszinte, szívből jövő megnyilatkozást is van szerencsém elcsípni, amilyet talán a családtagjaitok sem látnak tőletek. És egy valami szinte mindig közös: jönnek hozzám ezek a csodálatos nők nagy tervekkel, hogy mi lesz majd, ha lefogynak, mit fognak megtenni, milyen jó lesz az életük és nem látják, hogy ők jelenleg is milyen hatalmas kincseket rejtenek magukban. Nem üres frázisokat akarok a levegőbe puffogtatni, konkrétan arról van szó, hogy a kétgyermekes anyuka titokban megveszi magának a csinos csipke fehérneműt, hogy majd meglepi vele “aput”, de sosem veszi fel, akkorra tartogatja, mikor majd lefogyott…, a huszonéves, haláli humorú, csodakék szemű leányzó nem hajlandó randizni senkivel, mert úgy gondolja, hogy +10 kg-val nem kell senkinek, de majd ha lefogyott…, a jól kereső fiatal felsővezető nő pedig nem megy el a barátnőivel nyaralni, mert hát ahogy ő fogalmaz, van rajta, amit fogni, de majd ha lefogyott…
Jelenleg táplálkozáspszichológiát tanulok, ami egy egészen új irány, és főként a testképzavarra, egészségtelen étkezési szokásokra, étkezési rendellenességre vagy csak a kiegyensúlyozottól eltérő diétázási szokásokra összpontosít. Az intézet vezetője szerint az élet folyamatosan leckék elé állít minket. Nem kell itt semmilyen isteni csodákra vagy összeesküvés-elméletekre gondolni, de még csak a sorsban vagy karmában sem kell hinni, egész egyszerűen az élet során minden embert különböző behatások érnek. Vannak, amiken könnyen túltesszük magunkat és vannak, amiken fennakadunk. Ha pedig fennakadtunk rajta, dolgoznunk kell az ügyön, hogy teljesítsük az akadályt: meg kell tanulnunk a leckét. És amíg erre nem vagyunk hajlandóak vagy képesek, újra és újra fenn fogunk akadni azon a bizonyos akadályon. A lecke, amit a fent említett nőknek meg kell tanulniuk, az a feltétlen szeretet. Nem, nem mások felé, az egy másik lecke, és valamilyen furcsa okból kifolyólag könnyebb, mint amiről most beszélni fogok. Önmaguk felé. Mondok egy példát. Gondoljatok egy rokonotokra, akit nagyon szerettek: anyuci, nagymama, kedves keresztmami vagy apuka. Nem szeretnétek, ha mondjuk meghízna? Gondolom, láttátok őket megöregedni, kevésbé szeretitek így őket? Ugye, hogy nem? És akkor magunk felé miért húzunk ilyen hatalmas szögesdrótot az elvárásainkból, ami a szeretet előtt áll? Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne akarjatok soha változni, ne akarjatok fejlődni, ne tűzzetek ki magatok elé célokat, ne állítsátok magatokat kihívások elé, de az az ember, aki jelenleg 10 kg-val több, mint ami a fejében vagy akár a társadalom fejében ideális lenne, az pont az a szerethető, értékes ember, aki 10 kg-val kevesebb formájában lenne.
Tisztában vagyok vele, hogy amit mondok, rettenetesen nehéz a jelenlegi kultúrában. A külsőt istenítjük, nem a szívsebészeknek van több tízezres rajongói oldala ugyebár, hanem a pornószínésznőknek és minden csinos, de a belső fejlődésére semmi hangsúlyt nem fektető kislány celeb lehet egy színpadra állás után. Megszólalnak a megmondó emberek is, hogy a nőnek kinézete van, ez az értéke, az a legfőbb mércéje és ha ez nincs, semmije sincs. Pont ezért kell nektek ezzel ilyen sokat foglalkozni, hogy a belső hozzáállásotok megváltozzon.
Az anyuka, aki teljes munkaidőben dolgozik, mellette két kis gyereket nevel, vezeti a háztartást és emellett még lemegy edzeni és diétás kaját csinál magának hullafáradtan a nap végén, megérdemli a tiszteletet és szeretetet mind a saját részéről, mind a családja részéről. És nem, nem az élet nagy igazsága, hogy ha nem úgy nézel ki, mint az esküvői fotón, minden joga megvan a férjnek, hogy a szomszéd Sárikát látogassa titokban. Az ilyen férj jobb is, ha a szomszéd Sárikával marad, mert SOHA nem érdemelte meg a nőt. A férjnek az a dolga, hogy közösen megbeszéljék a problémákat, hogy támogassa a nőt a törekvéseiben, hogy mellette legyen akkor is, ha épp a terhesség utáni kilókkal küszködik, hiszen ezért vette el feleségül, és ugyanez természetesen fordítva is igaz. Elég nagy így is a nyomás a nőkön és anyákon azon kívül is, hogy állandóan attól rettegjenek, hogy nem lesznek elég jók. FELTÉTLEN SZERETET. Megsúgok valamit, egyszer meg fognak öregedni mindketten és akkor mibe fog kapaszkodni az olyan férj, aki csak a feszes fenekét és a vékony derekát látta a feleségében? Vagy keres egy fiatalabbat?

Aztán ott van a fiatal lány, akinek olyan elragadó személyisége van, hogy olyat keresve sem találni, de szerinte így nem kell egy férfinak sem. Őszintén szólva az ember azzal adja el magát, amije van. Ha te azt sugárzod magadról, hogy nézd milyen csodálatos testem van, ez az én mércém, mivel ezzel dolgoztam a legtöbbet, emiatt szeressetek, akkor pont olyan embereket fogsz bevonzani, akik így gondolkodnak. Ha azt akarod, hogy a tested miatt szeressenek, akkor ezzel semmi gond nincs, de ha esetleg a személyiségedet szeretnéd előtérbe helyezni, akkor ideje azzal hódítani és elkezdeni randizni egészen nyugodtan az elképzelt alak felé vezető út ALATT is. Ja, hogy van, akinek nem kellesz plusz 10 kg-val? Sebaj, jó, hogy most derült ki, egy név kihúzva a listáról. Az emberek többségének rögeszméje lett a facebook megjelenése óta, hogy millióan kell rajongjanak értük. Fenéket! Hány sztárt láttunk már öngyilkosságot elkövetni, pedig értük aztán tényleg rajongtak emberek, nem facebook celebek voltak… Egy embert keresel, nem százat. És az az egy ember, aki feltételek nélkül szerelmes a lelkedbe, az így is észre fogja venni benned az értéket, ebben egészen biztos vagyok. Tudod miért? Mert ugyanott van és ez holmi testzsírszázalék fel-le ugrálással nem változik.
Végül az amúgy vagány, magabiztos nőci, aki nem ment el nyaralni, mert mit szólnak a többiek? Nos azok a barátnők, akik megszólnak azért, ahogy bikiniben festesz, nem barátnők, úgyhogy ideje benevezni egy csodás kalandtúrára akár egyedül egy ismeretlenekből álló csoporttal és élvezni az adrenalint, vaaaaaagy elmenni egy relax útra Balira és elmélyülni a világ szépségében. Komolyan, vannak emberek, akik megtehetik, megvan rá a keret, megvan rá a szabad idő és ilyen dolgok akadályozzák meg őket, hogy nincs meg az elképzelt bikiniforma. Az élet nem egy 90-es csípőméret körül forog. Ez egy aspektus. Egyetlenegy a millió a közül. És higgyétek el nekem, többéves versenyzői pályafutásom alatt talán ha tíz igazán “fényes” személyiségű, ugyanakkor tökéletes testű versenyzővel találkoztam, de havonta találkozom legalább tízzel a klienseim között.

El is határoztam, hogy kis tükörrel a zsebemben fogok járni személyes konzultációra és minden nőnek, akinek könnyes lesz a szeme, amikor testéről beszél, előkapom, hogy hátha abban a pillanatban úgy fogja látni magát, ahogy én látom, igazán és feltétlenül szerethetőnek.

Válasz írása:

(opcionális)

Még nem szólt hozzá senki.