Tipikusan a kisebb (a lehető legkisebb) ellenállások embere vagyok bizonyos szempontból, hatalmas motiváció kell ebből kimozdítani, akkor viszont hegyeket tudok megmozgatni.

Ez a motiváció most az esküvői készülődés volt, mert bár mindig diétáztam (elég rosszul mondjuk), és mindig edzettem, de ez kellett, hogy úgy igazán odategyem magam. És bár a 2 hónapos program elején és közepén azt kívántam, hogy bárcsak lenne még egy hónap, meg még egy, mert nem “leszek kész”, most már tudom, sosem leszek kész. Fantasztikus változást ért el a testem, de az időpontra bekészülés megölte részben ezt a folyamatot, és a végeredményt is.

Akkor nem voltam elégedett, utólag visszanézve az vagyok. Mindent betartottam, mindent megtettem, és meglett az eredménye.

Túlzás lenne azt állítani, hogy magamért csináltam, az esküvői fotók, és a nászút alatti fesztelen fürdőruha viselés miatti hiúság volt a valódi ok. Viszont ahogy haladtam egyre inkább cél volt az is, hogy a páromon kívül (akivel egyébként egymást motiváltuk, és szintén Glamfites edzésterve van) Rének is meg tudjam mutatni magam. Hogy ne csak az éjjeli “dagadtmenyasszonyleszek” nyafogásaimat kapja, hanem a végén valami eredményféleséget is le tudjak tenni. Mert bár nem beszéltünk sűrűn, nem volt napi “felügyelet”, de ha nyafogtam vagy baj volt (mert pl. beállt a térdem) gyorsan segített, és akármilyen hülyeséggel álltam elő (pl. hogy a rokkant térdemmel edzeni akarok) talált rá megoldást.

Nem fogta a kezem folyamatosan, nem abajgatott, nem cseszegetett, nem kért számon, és nem szúrt le ha vmit ellazsáztam. Nem neki kellett volna megfelelnem, mégis neki (is) akartam, egyszerűen azért, mert tudtam hogy érdekli.

Nekem egyszerűen nem jön be ha piszkálnak, viszont nagyon értékelem az őszinteséget. Úgyhogy ezúton is köszönök mindent, és jelentem maradok :*

10934015_792718060763679_3262355454267349788_n

Ezek is érdekelhetnek
Clau és a 33 kg-s fogyásNóri és a buborékfenék